Emlékmű átadás és Családi Nap Fehérgyarmaton

2010. június 5-én, egy nappal a trianoni tragédia 90. évfordulóját követően adták át Fehérgyarmaton ünnepélyes keretek között a „Magyar reformátusság a Kárpát-medencében” című emlékművet, amely a tavaly Debrecenben kimondott magyar reformátusság egységét és hitvallását szimbolizálja. Az alapötletet a debreceni események üzenete szolgáltatta, amelyet Bíró Lajos mátészalkai szobrászművész továbbgondolva öntött kézzel fogható, látható formába. Érdekes módon az erről való beszélgetés a szobrászművész és a gyülekezet lelkészei között Kálvin János születésének 500. évfordulójának napján történt. Az átadott emlékmű alsó része a Kárpátok vonulatait jelképező, fél karéjban kialakított kőrakás, amelyben egy simára kiképzett kőtáblán a Kárpát-medence található, feltüntetve azon Nagy-Magyarország és a mostani országok határai, és minden országrészben az ott élő reformátusok lélekszáma olvasható. Abból egy egyszerű, a református puritánságot kifejező oszlop emelkedik ki, amely a világtengely jelképe, de egyúttal kapcsolatot jelent földi és égi között. Az oszlop koronáján a református címerünkben található zászlós bárány helyezkedik el. A bárány a világ bűneiért áldoztatott Jézus Krisztus jelképezi, míg a vállán nyugvó keresztes zászló a feltámadást. Ez a mi magyar református hitvallásunk a jelenben, ez volt a múltban, és csak ez lehet a jövőben is. Az emlékmű csodálatos környezetben, a város szívében található Kossuth parkban állítatott fel, közvetlen hátterében a Református Műemlék Templommal, amely így csodálatos látványt nyújt mindenki számára. Ennél szebb helyet nem is találhattunk volna ennek az emlékműnek. Az egész naposra szervezett emlékműátadó ünnepségnek volt ünnepélyesebb és könnyedebb része is, hogy felemelő pillanatok és kötetlenebb, vidámabb percek által is megtapasztalhassuk egyűvé tartozásunkat, valamint Istenünk jóságát és szeretetét. A rendezvénynek a Műemlék Templom melletti Templomkert adott helyet, ahol felállított szabadtéri színpadon zajlottak az események. A színpad előtt megépített nagy sátor és a kisebb sátrak alatt több száz ember fért el, és Istennek legyen hála, hogy az ünnepi istentiszteletre teljesen megteltek, valamint ez egész nap folyamán is tele voltak, olyan nagy érdeklődés fogadta rendezvényünket.

                Az ünnepség 10 órától vette kezdetét szabadtéri istentisztelettel. Az igei szolgálatot Szalai László lelkipásztor köszöntője után Dr. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke végezte a Máté 16, 21-28 versei alapján. Igehirdetésében elmondta, hogy Jézus földi vándorútja hatalmas fordulóponthoz érkezett. Ettől fogva neki már csak egyetlen útja van: Jeruzsálem. Eddig Jézus vándorolt, bejárta a környező városokat, falvakat, tanított, gyógyított, csodákat tett, de ettől fogva számára csak egy irány van, amely a halálba, majd a feltámadáshoz vezet. Fordulópont ez, amelytől nem hagyja magát Jézus eltántorítani, még Pétert is helyre utasítja. Minden embernek egyetlen lehetősége maradt csupán: követni őt. A mi helyünk csak ott lehet, az ő követésében. Ezen az ünnepségen arra is emlékezünk, hogy tavaly fordulóponthoz érkezett egyházunk élete, mert megvallottuk közösen, hogy Krisztus a jövő, együtt követjük őt. Istennek hála, eljött az az idő, hogy azt, ami szervesen, természetesen összetartozott, újra összekapcsoljuk. Ebben pedig magyar reformátusok megelőztük az országgyűlést is. Ez nem csak egy egyszeri ünnepi alkalom volt, hanem ez megmutatkozik a hétköznapokban is. Ez az egység élő valóság. Püspök Úr kiemelte ennek példaképpen, hogy az egész Kárpát-medencei reformátusság megmozdult a mostani észak-magyarországi árvízkárosultak megsegítésére. Nem akarunk kárt vallani a lelkünkben, ezért tesszük mindezt. Így jöjjön el a gyászévszázad után a jövő, ahol Krisztust akarjuk követni közösen. Az igehirdetést követően Szalai László köszöntötte a megjelent vendégeket, majd Némedi Gusztáv beosztott lelkész ismertette a nap további programját. Az istentisztelet szabadtéri úrvacsoraosztással folytatódott, amely mindenki számára felemelő érzést jelentett. Az istentiszteleten Fodor Lajos, a határ túloldalán lévő Szatmári Református Egyházmegye lelkészi főjegyzője olvasta a lekciót, majd imádkozott is az igehirdetés előtt, míg az úrvacsorai szolgálatot Sipos József, a kárpátaljai Tiszaújlak református lelkésze végezte. Így valóban megmutatkozott ünnepségünkön a határokon átívelő református egységünk. Az istentisztelet után a kihelyezett perselyekben összegyűlt adományokat a gyülekezet teljes egészében a magyarországi árvízkárosultak megsegítésére adományozta.

Az istentisztelet után került sor az emlékmű átadására. A gyülekezet az emlékműhöz való kivonulása után a 25. zsoltár első versét énekelte el. Ezt Csáthy Miklósné szavalata követette, majd Molnár Mariann vezénylésével a gyülekezet énekkarának szolgálata.

Az ünnepi beszédet Balog Zoltán református lelkipásztor, államtitkár tartotta. Beszédében elmondta: Amikor Erdély útjait rójuk, Kárpátalján, vagy Felvidéken járunk, mindannyiunkban benne van az a különös érzés, hogy mindez nagyon mélyen a miénk, de mégsem az. Valamikor minden másképp kötődött hozzánk. Ennek következménye, egyik útja a határon kívüli magyar reformátusság lassú elfogyása lehetett volna, de mégis másik utat választottunk Isten erejéből és kegyelméből: mi egyesültünk, és nem hagyjuk elveszni a magyar reformátusságot sehol a Kárpát-medencében. Ha mi pedig bízunk Istenünkben, akinek nevével kezdődik az országgyűlés által elfogadott trianoni emléktörvény, akkor megmaradhatunk, és vele erősek lehetünk. Büszkén tett utalást arra az államtitkár úr, aki egyben református lelkipásztor is, hogy ebben az egységes törekvésben elől járva megelőztük a magyar országgyűlést is. Elmondta: akkor vagyunk jó magyarok, ha jó reformátusok vagyunk, akkor vagyunk jó reformátusok, ha jó keresztyének vagyunk, és akkor vagyunk jó keresztyének, ha Krisztust követjük. Ezért a mi magyar református voltunkat úgy kell megvallanunk, hogy hűek vagyunk Krisztushoz. Az egységet pedig minden nap el kell kérni Istentől, és lélekben arra igent mondani. Hogy milyen messze vagyunk mi reformátusok, magyarok egymástól, az nem a kilométereken múlik, hanem ezen a lelki döntésen. Ha ezt megtesszük, akkor nem kell félteni az egységünket és a jövőnket. 

Az ünnepi beszéd után Bölcskei Gusztáv püspök, Balog Zoltán államtitkár, Tilki Attila polgármester valamint Szalai László és Némedi Gusztáv lelkészek leleplezték az emlékművet. A leleplezést követően Prokai Gábor, a Képzőművészeti Lektorátus osztályvezetője ismertette az emlékművet, beszélve annak szimbolikájáról, valamint bemutatta Bíró Lajos szobrászművészt, az emlékmű alkotóját.

Az emlékműről szóló szavait fentebb, annak bemutatásakor olvashatták cikkünkben. Dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr az után felolvasta Baltazár Dezső, korábbi tiszántúli püspök imádságát, amelyet a Trianon követő első zsinati ülésen mondott 1920 szeptemberében, így imádkozva és kérve áldást nemzetünkre és a Kárpát-medencére. Mindenki meghatottan hallgatta az imádság szavait, amely e szobor mellett összekapcsolta a múltat és jelent.

A Himnusz eléneklése után a gyülekezet átvonult a Műemlék Templom előtt található trianoni emlékműhöz, ahol a tragédia 90. évfordulójára emlékezett a gyülekezet. Az emlékezésen Dr. Tilki Attila polgármester, a térség országgyűlési képviselője mondott beszédet, amelyben kiemelte, hogy Magyarországra rákényszerítették ezt a diktátumot a győztes hatalmak, amely semmiképpen nem nevezhető békeszerződések. Máig fájó sebet jelent ez a nemzetnek, amelyet az elmúlt évtizedekben igyekeztek elfeledtetni. Hivatalosan nem lehetett erre a tragédiára emlékezni, Trianonnal kapcsolatos verseket, műveket nem jelentethettek meg, így idézte Juhász Gyula Trianon című versét, amely kimaradt versesköteteiből. Most is vannak olyanok, akik az igazságot elferdíteni, eltorzítani akarják, és nem a nemzet oldalára állnak ebben a kérdésben, pedig ebben valóban nézettől független nemzeti ügynek kell lennie. Kiemelte az új kormány ebben a kérdésben hozott lépéseit, amely mind a megbékélés és az együtt munkálkodás lehetőségét jelentik magyaroknak és nem magyaroknak egyaránt. A beszédet követően a Nagy-Magyarország négy újabb vármegyéjének egy-egy maréknyi földjét helyezte el az emlékműben található urnába Szalai László lelkipásztor, és Tilki Attila polgármester. Majd a református egyházközség és a polgármesteri hivatal nevében koszorúkat helyeztek el az emlékműre.

                Az ünnepélyesebb részét a napnak az immár 5. alkalommal megszervezett könnyedebb Családi Nap rendezvényei követték. Így kapcsoltuk össze az ünnepséget a gyülekezeti együttlét megszokott rendezvényével. A Családi Napon felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt sikerült tartalmas szórakoztatást biztosítani. A szabadtéri színpadon fellépet a Misztrál együttes, majd a hittanos óvodások műsora következett, akik az órán megtanult énekeket és imádságoket, verseket adták elő. Majd Levente Péter műsora következett, akit annyira vártak a gyerekek, és jó volt látni, hogy mind az óvodások műsorakor, mind a Levente Péter előadásakor megtelt a színpad gyermekekkel, a jövő reformátusaival. A rendezvény folytatásaképpen Boka Gábor és a Hajdúsági Népzenei Együttes műsora következett, akik előadták János vitéz történetét, és élő zenére rögtönzött szatmári táncházat is tartottak a gyerekek és felnőttek bevonásával. A nap zárásaként pedig Homonyik Sándor énekes koncertjére került sor. Hihetetlen örömet jelentett az, hogy sokan kijöttek és részt vettek rendezvényünkön, és mindvégig tele voltak a színpad előtti sátrak. Kicsik és nagyok egyaránt jól érezték magukat. A műsorok mellett a gyerekek számára játszóház és kézműves sátor is lehetőséget nyújtott a szórakozásra, amely egész délután teljes kihasználtsággal működött. Támogatásból a műsorok mellett sikerült azt is megoldani, hogy minden jelenlévő egy kenyérlángost is kapott, amelyet a templomkertben épített kemencében sütöttek. Végtelenül hálásak lehetünk Istennek megtartó és segítő kegyelméért, hogy ez az emlékmű elkészülhetett, és egy rendkívül felemelő és tartalmas nap keretében adhattuk át. Előtte való napokban folyamatosan esett az eső, ami nagy gondot jelentett a szabadtéri programok szervezésében, és sokszor nehézzé váltak a munkálatok, de Istenünk szeretetét és áldását végül mindenben megtapasztalhattuk. Hálásak vagyunk annak, hogy nemcsak a gyülekezetünk tagjai álltak örömmel és szolgálatkészen ünnepségünkhöz, hanem többen voltak olyanok, akik nyitottak voltak erre a napra, bár még aktív tagjai gyülekezetünknek, és részt vettek mind az ünnepségen, mint az azt követő Családi Napon. Megköszönjük segítségét és támogatását mindenkinek, bármilyen adománnyal is vagy segítséggel járult hozzá ünnepségünkhöz, ugyanis ezt a rendezvényt csak csapatmunkával lehetett megvalósítani, valamint Tóth Imrének a hangosítás biztosítását. Jó érzés volt ezt a nyitottságot és csapatmunkát a presbitérium és a gyülekezet tagjai részéről látni.  Való egyedül Istené legyen a dicsőség!

                                                                                                                                                             Némedi Gusztáv