Csenger

A templom XIV. századi gótikus épület, egykorú nyolcszögű tornyának oromzatdísze viszont reneszánsz. Középkori jellegét az 1713-as barokk átépítés után is megőrizte. Festett barokk famennyezete 1745-ben készült.

Az Alföld középkori monumentális építészetének ez az egyetlen ilyen emléke.

A gótikus templomot vakolat nélküli, vörös és fekete színű égetett téglákból építették; hasonló mintázattal, mint a közeli szamostatárfalvi, vagy a kissé távolabbi baktalórántházi templomot.

A templommal egykorú nyolcszögű torony pártázata szokatlan formájú; oromzatdísze reneszánsz, a toronysisak a zsindelyborítás alatt falazott. A gótikus alaprajz ellenére az ablakzáródások félkörívesek. A XIV. századi épület az utca felé mutatja szentélyét. A hajó és a szentély eltérő magasságú, a falakat pillérek támasztják. A XVIII. század eleji bővítés során hajóját északi irányban megtoldották.

Az 1745-ben Felsőbányi Asztalos István által készített festett famennyezet hasonló tematikájú képeket tartalmaz, mint a gyügyei vagy a csengersimai. Ám a csengeri mester szakmai tudása jóval felette állt a többi szatmári festő-asztalosénak. A mintákat kettős fekete spiráldísz keretezi s középkori szokás szerint egyik sem ismétlődik. A többséget átlósan vagy oldalfelezően szimmetrikus virágok díszítik, legtöbbször tulipán és liliom, de vannak csokrok, koszorúk is, és sok a feliratos kazetta. Jó néhány képes kazettát is festett a jó rajzkészségű, biztos kezű mester (pl. a Napot latin szöveggel, stb.).

Az egyéb berendezési tárgyak közül meg kell említeni az 1840-ből származó, szép empire szószékkoronát és a népies copfstílusú karzatot.

Fontos egyházi eseményeknek is helyet adott a templom: az 1576-os zsinaton - Méliusz Juhász Péterrel az élen - itt fogadták el a reformáció kálvini ágát, s fogalmazták meg a Csengeri Hitvallás néven ismert kálvinista hitvallást.