Centenáriumi Istentisztelet Kispaládon

Kispaládon 2010. október 16-án 14 órakor megszólaltak a harangok, ünnepelve a Kispaládi Református Templom fennállásának 100. évfordulóját, mely a máramarosszigeti templom mintájára készült 1905-1910 között.

Az ünnepi istentiszteleten dr. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Jelenések könyve 18. fejezete alapján hirdette Isten Igéjét a közel 300 főből álló gyülekezetnek. Az évfordulóra a gyülekezet tagjai (28 család adományából) templomi bársonyterítő garnitúrát készíttettek, amit Bartha Gyula, a Szatmári Református Egyházmegye esperese áldott meg. Ezt követően Seres János máramaros-ugocsa megye esperese és Mecséri Károly nagypaládi lelkész köszöntötte a kárpátaljai református egyház nevében az egybegyülteket. Az Ünnepi istentiszteleten szolgált Molnár Mariann vezetésével a Fehérgyarmati Református Gyülekezet Kórusa is, valamint három verset hallhattunk Orgován Valentina, Pfeiffer Kinga és Krakkó Gyula szavalatában. 

Felemelő érzés azt megtapasztalni, hogy amikor a templomért kell tenni, akkor több száz kispaládi gyökerű emberben, és több helyben lakóban felébred a tenni akarás. Két évvel ezelőtt, ennek eredménye volt mintegy 4 millió forintnyi adomány. Ezzel a hatalmas lépéssel elkezdődött valami. Igen, elkezdődött, de sajnos ez csak az első lépés volt, és ezt az első lépést követnie kell még számtalan, hasonlóan bátor lépésnek. Ez a pénz arra elég, hogy körbeállványozzuk a templomot. Viszont a templom felújításához ennek a pénznek a többszörösére van szükség. Isten gyermekeiként képesek lehetünk rá, mert „minden lehetséges annak, aki hisz”. Csakhogy ez még mind nem elég. A pénznél ugyanis sokkal több kell. Meg kell mutatnunk, hogy ez a falu életképes, hogy élni tud, és akar, és azt is, hogy nem 12 embernek újítunk templomot, hanem egy élő gyülekezetnek.

Ennek az élni akarásnak a szemünk előtt vannak a jelei. Mert azok a terítők, amiket feltettünk, az összefogás és együtt meghozott áldozat jelei. Ebben a terítőgarnitúrában nem a feleslegből adott kevés van benne, hanem az egyébként is szűkösből odaáldozott sok! Ez a terítő elfedi a repedéseket, a hulló vakolatot; ez a terítő vigasz a jelen elkeserítő valóságával szemben, és egyben megerősítés: lehet szép ez a templom mindennek ellenére. Ugyanakkor ez a garnitúra egyben a remény jele: történhet csoda, lehet még élet, és lehet még hova összejönni majd oda, hogy a nagyszüleink is összejöttek az Istent imádni!

Egy másik ilyen csoda volt azt is megélni, hogy egy jókedvű adakozó jóvoltából, Cserepesné Tóth Erzsébet felajánlásának köszönhetően megalakult a Kispaládi Református Életért Alapítvány Közhasznú Szervezet. Mely elsődleges célja a Templom felújítása, de támogat minden a gyülekezet építését szolgáló kezdeményezést és célt, mely egyben a faluközösség megújulását is jelenti. Hisszük, hogy településünk jövőjét, a hit révén újraépülő lelki és szellemi élet alapozhatja meg, melynek centruma a méltóbb fényét visszanyerhető Templom lehet.

Kustárné Rácz Vera lelkipásztor